2014. november 28., péntek

A vízi növények élőhely igénye II: legendák és néhány tény

A legtöbb vízben élő növény széles körben elterjedt, ami a környezettel szembeni tág tűrést feltételez, mégis vannak köztük is olyan fajok amelyek jó indikátorai lehetnek stresszoroknak. Szakmai körökben általános nézet pl. a púpos békalencse (Lemna gibba) szennyezett vizekben való tömeges előfordulása. Ezt a hazai vízi növény adatbázis is alátámasztja, hiszen a víz biológiai oxigénigényére (BOI), és össznitrogén tartalmára is pozitív korrelációt mutat, vagyis minél nagyobb ezek értéke annál nagyobb mennyiségben van jelen a hazai vizekben.

 

Más faj, illetve fajok csoportja amelyek nagy mennyiségben történő megjelenését a viszek szennyezettségével szoktak párosítani a fonalas algák. Ezek hosszú, nyúlós telepeket hoznak létre amelyek mindenhova képesek megtapadni így hosszú, szőnyegszerű telepek jönnek létre. 

Fonalas alga-szőnyeg a Bársonyos-patakban Ináncsnál (2014. 06.15.)


A hazai vizekben élő fonalas algák alapvetően két nemzettségbe a Spirogira és Cladophora genusba tartoznak. Mivel szabad szemmel is láthatóak (bár algák) a makrofitonok között kezelik őket.
A két nemzettség fajai ugyanakkor nem ugyanazt indikálják. A Cladophorák negatív korrelációt mutatnak a víz biológiai oxigénigény értékével és összes nitrogén tartalmával szemben. Vagyis nagy tömegben való megjelenésük tisztább (nem feltétlen tiszta) vizet indikál!




A másik nemzettség fajai a Spirogirák rászolgálnak a negatív előítéletre: mind a két paraméterrel (de főleg az összes nitrogén tartalommal) pozitív korrelációt mutatnak, tehát a szennyezett vizekben fordulnak elő tömegesen. 


Spirogira fonalas alga (középen a gömb alakú alga egy Coelosphaerium faj). Fotó: Borics Gábor




A következtetés közhelyes: nem minden az aminek látszik és nem minden az aminek mások mondják!

2014. november 26., szerda

Cikk a Bükk hegység erdős és gyepes töbreinek ökológiai viszonyairól

A Kitaibelia folyóirat idei második számában jelenik meg Bátori Zoltán első szerzőségével készült cikkünk, melynek összefoglalója az alábbiakban olvasható:






Jelen tanulmányban a Bükk hegység gyepes és erdős töbreinek ökológiai viszonyait vizsgáltuk a növényzeti indikátorértékek összehasonlításával. Három nagyméretű gyepes és három nagyméretű erdős töbör észak-déli kitettségű lejtője mentén szelvényeket fektettünk, melyek áthaladtak a töbrök legmélyebb pontján. A szelvény menti kvadrátokban az összes edényes növényfaj előfordulását feljegyeztük. A Borhidi-féle relatív hőigény (T) és relatív talajvíz, ill. talajnedvesség (W) mutatók segítségével hasonlítottuk össze a lejtők ökológiai tulajdonságait. A növényzet indikációja alapján megállapítottuk, hogy a gyepes és az erdős töbrök lejtői mentén kialakult hőmérsékleti és nedvességi gradiensek erőssége és kimutathatósága jelentősen különbözik. A gyepes töbrök lejtői mentén kifejezettebbek a különbségek. Ennek elsődleges oka a terület regionális klímája mellett az erdőborítás mikroklimatikus szélsőségeket csökkentő hatásában keresendő.

A cikk letölthető innen.

Cikk az Eszterházy Károly Főiskola herbáriumáról

A Kitaibelia idei második számában megjelenő cikkünk bemutatja az Eszterházy Károly Főiskola Növénytani és Ökológiai Tanszékének edényes növénygyűjteményét annak 2013-as állapota alapján. A közlemény letölthető innen


Az EGR herbáriumnak igen kis részét teszi ki az edényes gyűjtemény (közel 8.000 példány a több mint 200.000 példányt számláló kriptogám gyűjteményhez képest), éppen ezért mindig is kevesebb figyelem irányult rá. A herbárium digitalizálása és az adatbázis létrehozása már időszerű és szükséges volt. Dolgozatunkban ismertetjük a herbárium legfontosabb gyűjtőit, legtermékenyebb időszakait, valamint helyszíneit. Mindemellett, szót ejtünk a gyűjteményhez kapcsolható florisztikai érdekességekről, illetve röviden bemutatjuk a gyűjtemény keletkezését és történetét. A cikkben az adatbázis építésének módszertanára is kitérünk. 



Az adatbázis Magyarország területén gyűjtött, nem kultivált növénypéldányokat tartalmazó részét elektronikus mellékletben (taxon sorszáma, taxon neve, gyűjtő, település, gyűjtés éve és a digitális fénykép file neve) szabad felhasználásra közreadjuk.