2015. december 11., péntek

Új cikk a PeerJ folyóiratban

Utolsó szerzőségemmel megjelent ’Flood induced phenotypic plasticity in amphibious genus Elatine (Elatinaceae)’ című cikkünk a PeerJ című folyóiratban. A cikkben számszerűsítve is leírjuk a látonyáktól amúgy régóta ismert fenotípusos plaszticitás mértékét, és feltárjuk ennek a nemzetség taxonómiájában okozott problémáit. A cikk letölthető innen vagy a lap honlapjáról is ingyenesen (innen).
A társszerzőknek ezúton is köszönöm a hatékony együttműködést.





Abstract

Vegetative characters are widely used in the taxonomy of the amphibious genus Elatine L. However, these usually show great variation not just between species but between their aquatic and terrestrial forms. In the present study we examine the variation of seed and vegetative characters in nine Elatine species (E. brachysperma, E. californica, E. gussonei, E. hexandra, E. hungarica, E. hydropiper, E. macropoda, E. orthosperma and E. triandra) to reveal the extension of plasticity induced by the amphibious environment, and to test character reliability for species identification. Cultivated plant clones were kept under controlled conditions exposed to either aquatic or terrestrial environmental conditions. Six vegetative characters (length of stem, length of internodium, length of lamina, width of lamina, length of petioles, length of pedicel) and four seed characters (curvature, number of pits / lateral row, 1st and 2nd dimension) were measured on 50 fruiting stems of the aquatic and on 50 stems of the terrestrial form of the same clone. MDA, NPMANOVA Random Forest classification and cluster analysis were used to unravel the morphological differences between aquatic and terrestrial forms. The results of MDA cross-validated and Random Forest classification clearly indicated that only seed traits are stable within species (i.e., different forms of the same species keep similar morphology). Consequently, only seed morphology is valuable for taxonomic purposes since vegetative traits are highly influenced by environmental factors.

2015. november 16., hétfő

Cikk a Journal of Ecology című folyóiratban



Molnár V. Attila felvétele
Megjelent legújabb cikkünk Sonkoly Judit elsőszerzőségével a Journal of Ecology folyóiratban.
A közlemény már hivatkozható (doi: 10.1111/1365-2745.12511) és az előfizetők számára le is tölthető a folyóirat honlapjáról. A cikk előreláthatóan a jövő évi első számában jelenik majd meg.

Ennek a cikknek a megjelenése azért is fontos és örömteli számomra, mert ez volt az első kutatási téma, amelybe a Debreceni Egyetem Növénytani Tanszékén BSc hallgatóként bekapcsolódhattam. Az akkori, még kezdetleges eredményeinkkel 2011-ben OTDK III. helyezést értünk el (Sonkoly Judit, E. Vojtkó Anna és Hegedűs Roland: Magyarországi orchideák termésenkénti magszámának vizsgálata új módszerrel) Molnár V. Attila témavezetésével. Azóta igencsak kinőtte magát a projekt (és a szerzősor), olyannyira, hogy helyet kaptunk az egyik legnagyobb nemzetközi ökológiai folyóiratban.





Higher seed number compensates for lower fruit-set in deceptive orchids
Judit Sonkoly, Anna E Vojtkó, Jácint Tökölyi, Péter Török, Gábor Sramkó, Zoltán Illyés 
and Attila  Molnár V

 
1.Floral deception is widespread in orchids, with more than one third of the species being pollinated this way. The evolutionary success of deceptive orchids is puzzling, as species employing this strategy are thought to have low reproductive success (less flowers yielding fruits) because of low pollination rates. However, direct measurements of total seed production in orchids – which is a better measure of reproductive success – are scarce due to the extremely small size of their seeds.
2.Here, we quantified seed numbers in 1,015 fruits belonging to 48 orchid species from the Pannonian ecoregion (central Europe) and obtained fruit-set and thousand-seed weight data for these species from the literature. We used phylogenetic comparative methods to test the hypothesis that deceptive species should compensate for their lower fruit-set by having either more flowers, larger seeds or more seeds in a fruit.
3.Similarly to previous studies, we found that deceptive orchids have substantially lower fruits-set than nectar-rewarding ones. Also, we found that deceptive species have more seeds in a fruit but not more flowers or larger seeds compared to nectar-rewarding ones. Based on our results, deceptive species compensate for their lower fruit-set by having higher seed numbers per fruit. As a consequence, their seed numbers per shoot do not differ from that of nectar-rewarding ones.
4.Together with other benefits of deceptive pollination (e.g. lower energy expenditure due to the lack of nectar production and higher genetic variability due to decreased probability of geitonogamous pollination), our results can explain why deceptive strategies are so widespread in the orchid family.
5.Synthesis. Our results indicate that deceptive orchids can compensate for their lower fruit-set by having more (but not larger) seeds in a fruit than rewarding species. These findings highlight possible ways in which plants can increase their reproductive success in face of pollinator limitation. We emphasize that fruit-set in itself is an inappropriate measure of the reproductive success of orchids – the total number of seeds per shoot is a much better approximation.

2015. október 19., hétfő

Cikk az Acta Botanica Gallica – Botany Letters című folyóiratban

Megjelent lengyel és magyar szerzőtársakkal közösen jegyzett cikkünk a háromporzós látonya európai elterjedéséről és ökológiájáról. Ezzel teljessé vált a nemzetség hazai (és lengyelországi) fajairól indított cikksorozat, amelynek ezúttal én is részese lehettem. A kézirat letölthető innen.




Abstract

Elatine trianda Schkuhr is the most widespread species within the genus Elatine L.; it can be found in all continents, except Antarctica, but the majority of the locations have been recorded in Europe. The study is based on an extensive dataset of literature, herbaria and web data, which spans the period 1828–2012. The range of the species in Europe is disjunctive; it covers the southern and western parts of the Central European Plain and the northern shores of the Baltic Sea, it can also be found along some river valleys. In Central Europe many localities especially isolated ones in northern part of the range are historical now. According to the dataset we determined that E. triandra can be observed between May and October. We also found a remarkable historical decrease of observation time. We found that species observation has a near significant shift since 1828 that correlates to changes in environmental variables. Depending on the environmental conditions individuals of the taxon could develop in two forms: terrestrial and aquatic. The aquatic form is characterized by twice longer stems and internodes, and also almost twice longer lamina and petiola. E. triandra seeds show consistent characteristics both in terms of forms and populations. Our studies show that the best diagnostic feature, in addition to the construction of flowers, are size, shape and surface structure of seeds. In Central Europe E. triandra occurs exlusively in communities classified to the Isoëto-Nano-Juncetea, however the number of species characteristic for the class and lower syntax in patches decreases from north to south of the continent.


2015. szeptember 25., péntek

Vízinövény kutatások nemzetközi szimpóziuma

2015 szeptember 14-e és 18-a között rendezték meg Edinburghban a 14. vízinövény szimpóziumot, amelyben a világ minden részéről érkeztek kutatók, hogy előadják vízinövényekkel kapcsolatos kutatási eredményeiket. 3 napon keresztül előadásokat hallgattunk az ökotoxikológia, trofikus interakciók, inváziós ökológia, élőhely rekonstrukció, metaközösség-szerveződés és tápanyag forgalom szekciók keretében. Az előadók a világ minden részéről érkeztek, Ausztrál, Új Zélandi, Dél-afrikai, Japán, bangladeshi, kanadai és európai országok előadói voltak jelen. Mi az invazív fajok kezelése szekcióban tartottunk előadást a Hévizekben található invazív hínárnövényeknek a honos fajok magkészletére gyakorolt hatásáról.


2015. szeptember 3., csütörtök


Elsőszerzőségemmel megjelent legújabb cikkünk a Floristisch-Soziologische Arbeitsgemeinschaft e.V. (FlorSoz) által gondozott Tuexenia című folyóiratban. A közlemény csapadékjárásban bekövetkező ingadozások hatását elemzi szikes gyepekben egy a vegetációtudományban újnak számító önszerveződő térkép (SOM) módszer segítségével. A cikk letölthető a folyóirat honlapjáról (itt). 

Az alábbiakban olvasható a közlemény összefoglalója:




Rainfall fluctuations and vegetation patterns in alkali grasslands – using self-organizing maps to visualise vegetation dynamics

Lukács B.A., Török P., Kelemen A., Várbíró G., Radócz S., Miglécz T., Tóthmérész B. & Valkó O.

Knowledge about the drivers of vegetation dynamics in grasslands is fundamental to select appropriate management for conservation purposes. In this study, we provide a detailed analysis of vegetation dynamics in alkali grasslands, a priority habitat of the Natura 2000 network. We studied vegetation dynamics in five stands of four alkali grassland types in the Hortobágy National Park (eastern Hungary), between 2009 and 2011. We analysed the effect of fluctuations in precipitation on both the overall vegetation composition and on the cover of each species using Self Organizing Map neural networks (SOM). We found that SOM is a promising tool to reveal plant community dynamics. As we analysed species cover and overall vegetation composition separately, we were able to identify the species responsible for particular vegetation changes. Fluctuations in precipitation (a dry season, followed by a wet and an average season) caused quick shifts in plant species composition because of an increasing cover of halophyte forbs, probably because of salinisation. We observed a similar effect of stress from water logging in all studied grassland types. The species composition of Puccinellia grasslands was the most stable over the three years with varying precipitation. This was important as this grassland type contained many threatened halophyte species. Self-organising maps revealed small-scale vegetation changes and provided a detailed visualisation of short-term vegetation dynamics, thus we suggest that the application of this method is also promising to reveal community dynamics in more species-rich habitat types or landscapes.

2015. augusztus 4., kedd

Beszámoló a finnországi hínár gyűjtőútól

2015. július 19 és augusztus 3 között Finnországban jártunk ahol az oligotróf és mezotróf tavakban található vízi növényeken végeztünk funkcionális jelleg méréseket. A két hetes mintavétel során 40 tavat mintáztunk meg.

A mintavételi pontok helyzete

Finnországban több, mint 50 000 tó található. Ezeket a tavakat nagyon nehéz megközelíteni, mivel mindegyiket erdő veszi körül, utak 90 %-ban csak a tóparti házakhoz vezetnek.





Néhány érdekesebb (nem csak hínár) faj is a kezünk közé akadt, úgymint:

 

Linnaea borealis

Utricularia intermedia (jellegzetes levelei) 

Sárkánygyökér (Calla palustris)


Nymphaea tetragona

Dactylorhiza ericetorum (egy valami a maculata csoportból)


Lobelia dortmanna (az oligotróf vizekben is ritkaság)

Sagittaria natans


Az északi sarkkör vonalán
(balról jobbra: Süveges (bmeg) Kristóf, Bajka Endre, Vojtkó Anna, Lukács Áron)


és a ráadás de már Litvániából:

  a világ egyik legritkább alapvetően nagy elterjedésű növénye a Vízikerék (Aldrovanda vesiculosa)




Cikk a Pannon ökorégió állóvizeinek vízinövény diverzitási viszonyairól és annak konzervációbiológiai jelentőségeiről

Megjelent a cikkünk a hazai állóvizek vízi növényeinek diverzitását leíró és jellemző kéziratunk a Limnologica folyóiratban. A kézirat megtekinthető itt és letölthető innen.


Abstract

We examined the distribution of submerged and emergent macrophyte species and the entire macrophyte community within and between five lake types (highland reservoirs, alkali lakes, large shallow lakes, small to medium sized shallow lakes, marshes) in the Pannon Ecoregion, Hungary. The lowest submerged, emergent and total species richness were found in alkali lakes. The highest submerged macrophyte richness was in small to medium sized lakes, while the highest emergent macrophyte species richness was in reservoirs, small to medium sized lakes, and marshes. The values of within-lake type beta diversity were generally lower than the values of alpha diversity, especially for submerged macrophytes, indicating between site homogeneity in species composition within the lake types. Emergent macrophyte communities contributed the most to within and between lake type diversity and total (gamma) diversity. Canonical correspondence analyses showed that the main environmental variables which influenced the distribution of submerged macrophytes were conductivity, Secchi transparency and water nitrogen contents. For emergent macrophytes conductivity, lake width, altitude and water depth proved to be the most influential variables. Our results contribute to the knowledge of large-scale distribution of macrophytes in the Pannon Ecoregion and to the identification of conservation value of lakes using macrophytes. The results support the importance of small lakes and artificial lakes in the conservation of macrophyte diversity compared to large and natural lakes in the Pannon Ecoregion.

2015. július 17., péntek

Bodrog vízgyűjtő terepi mintavétel

2015. június 30 és július 2-a között a Bodrog vízgyűjtőn végeztünk vízi makrogerinctelen, botanikai, algológiai és kétéltű-hüllő mintavételt mintegy 15 mintavételi ponton. A mintavétel kapcsolódik a Tisza vízgyűjtőjére tervezett hosszú távú felmérés sorozathoz.

 Valahol a Latorca parton.

Híd alatt, híd alatt a.... Nem véletlenül húzódtunk be

 A Bodrog vízgyűjtőjén több helyen is él, a Latorcában sem ritka a kanadai átokhínár (Elodea canadensis).


Az idei túra nagy találása berki lizinka (Lysimachia nemorum) volt. Soha eddig személyesen nem találkoztunk.



A 2015-ös mintavevő csapat. Idén sajnos nem tudott mindenki részt venni az Tisza-kutató Osztályról.

2015. március 3., kedd

Hidrobotanika oktatási segédanyag

Tavalyi évben készítettem egy oktatási segédanyagot a Debreceni Egyetemen meghirdetett Hidrobotanika Ph.D .kurzushoz. Ez a jegyzet online formában, az MTA Ökológiai Kutatóközpont kiadásában meg is jelent. A jegyzet letölthető innen.

2015. január 7., szerda

A nagylevelű moszatpáfrány (Azolla filiculoides Lam.) inváziója Szarvason

2014 decemberében Szarvason a Holt-Sebes-Körös vizében, egy hazánkból már korábban is ismert invazív hínárnövény faj tömegesen elszaporodott. Ez szokatlan jelenség volt a helyieknek, mondhatjuk azt is, hogy nagy riadalmat keltett, hiszen korábban ilyet ott még nem láttak pláne nem decemberben. Nem is csoda mivel a faj nagyon gyorsan képes magát felszaporítani, ősszel pedig vörösre színeződik, vörösre festve így a holtmeder felületét.A kérdéssel már csak azért is foglalkozni kell, mert egy ilyen jelenséget sokféleképpen lehet értelmezni és félreértelmezni. Nézzük meg tudományos szemszögből miről is van szó.


A szarvasi nagylevelű moszatpáfrány invázió 2014 decemberében. A képért köszönet Jakab Gusztávnak.


Első körben tisztázzuk le milyen fajról is beszélünk:

A galibát okozó növényfaj a nagylevelű moszatpáfrány (Azolla filiculoides Lam.), amely a moszatpáfrányok (Azollaceae) családjába tartozik. Mint neve is utal rá ez a növény egy páfrány, rokona az erdei pajzsikának és a szobapáfránynak (csakhogy a laikusok számára is ismert példákat hozzak fel). Testfelépítése, habitusa sok hasonlóságot mutat közeli rokonával a hazánkban is őshonos vízi rucaörömmel (Salvinia natans (L.) All.). Apró (2-10 cm), sötétzöld pikkelyszerű levelei háromszög vagy sokszög alakú telepet alkotnak, a víz hőmérsékletének csökkenése és az erős napsütés a levelek piros színű elszineződését okozza (Janes 1998). A levelek felszíne apró szőrökkel (papilla) fedett, a szőrök közé szoruló levegővel tartja magát a víz felszínén. Heterospórás faj, vagyis ivarilag és morfológiailag is elkülönülő spórákat fejleszt. A nagyobb a női jellegű makrospóra, a kisebbik a hím jellegű mikrospóra. Az előbbiből női ivarszerveket (archegonium) fejlesztő előtelep (makroprotallium), az utóbbiból a hím jellegű mikroprotallium alakul ki, anterídiumokkal (hímivarszerv).

A faj sajátossága, hogy levélkaréjainak üregeiben egy szimbionta kékalga az Anabaena azollae telepszik meg, amelynek segítségével a levegő nitrogénjét is képes megkötni, ami egy jelentős ökológiai előny, mivel a hínárnövények alapvetően a vízből szerzik a tápanyagaikat. Mivel a nitrogén sokkal rosszabbul oldódik a vízben, mint a levegőben ez az ökológiai előny biztosítja a faj számára azt, hogy minden más vízi növénynél gyorsabban képesek testüket felépíteni és vegetatív úton szaporodni. A nagylevelű moszatpáfrány Észak- és Közép Amerikában őshonos, a trópusi és szubtrópusi területektől egészen Alaszkáig. de a világ szinte minden részére behurcolták már. Itt kell megemlíteni, hogy a faj az utolsó jégkorszakig Európában is őshonosnak számított, ezt fosszilis leletek is bizonyítják (Ekman 1998, 1999; O`Brien & Jones 2003). Félreértés ne essék. Ettől persze ma már idegenhonos!

Meg kell jegyezni, hogy korábban hazánkból közöltek egy másik moszatpáfrány fajt is: a mexikói moszatpáfrányt (Azolla mexicana C. Presl.). Ez utóbbinak nem egy, hanem két sejtből állnak a levélfelszíni papillái, de újabb ismereteink alapján ez a faj mégsem fordul elő hazánkban.


A nagylevelű moszatpáfrány (Azolla filiculoides Lam.) A képért köszönet Jakab Gusztávnak.


Ennyit a fajról!

A következő kérdés:

Mi okozza a faj tömeges elszaporodását? Máshogy megfogalmazva a kérdést: Mi a faj ökológiai igénye?

A szakirodalomban nagyon sok publikáció foglalkozik a moszatpáfrányokkal. Jól ismert a faj biológiai és élettani tulajdonsága, jól feltárt a különböző növényi tápanyagokkal és szennyező anyagokkal szembeni viselkedése. A moszatpáfrányt széles körben alkalmazzák bioakkumulációs és fitoremediációs célokra, különösen nehézfémek akkumulálására (ólom, cinkk) (Ghobrial & Siam 1998; Sanyahumi et al. 1998; Zhao & Duncan 1998; Zhao et al. 1999a,b; Forni et al. 2001, 2002; Cohen-Shoel et al. 2002; Oren Benaroya et al. 2004; Shiny et al. 2004; Gardea et al. 2005; Stepniewska et al. 2005). A kékalgával alkotott szimbiózisa, illetve a levegőből történő nitrogénfixálási képessége miatt a moszatpáfrányt zöld trágyaként használják rizsvetésekben (hasonló, mint a lucerna a szántókon).



Élőhely igénye
A moszatpáfrány élőhelyi igényeit tekintve nem válogatós. Megtalálható álló és lassan folyó vizekben, folyókban, árkokban, csatornákban stb. Napfényes és árnyékos helyeken is megtelepszik. A szimbionta kékalga miatt képes megtelepedni nitrogén limitált vizekben is (pl. lápok, láposdó vizek). A moszatpáfrány a víz foszfor tartalmára érzékeny, alacsony oldott foszfor tartalom a növekedését gátolja (Kitoh et al. 1993; Sadeghi et al 2014). A levegő hőmérséklete, a levegő páratartalma, a víz mélysége és a fagyos napok száma a négy legfontosabb környezeti tényező, amely a növény létét leginkább befolyásolja. E mellett még a víz vezetőképességét, biológiai oxigén igény értékét, magnézium és szulfát koncentrációját találták meghatározó tényezőnek (Sadeghi et al. 2014). Hozzá kell tenni, hogy persze ezt trópusi- szubtrópusi klímán vizsgálták.

A moszatpáfrány hőmérsékleti optimuma 15-20°C között van (Tung & Watanabe 1983; Watanabe & Berja 1983; Janes 1998a,b). Wong et al. (1987) vizsgálatai alapján a levegőből történő nitrogén fixálás miatt a hőmérsékleti optimum 25°C. Laboratóriumi körülmények között -4°C fok a növény elpusztul (Janes 1998), de figyeltek már meg -10 és -15°C is élő telepeit (Wong et al 1987). Janes (1998) szerint a nagylevelű moszatpáfrány egy hét jégben töltött időszak után is képes életben maradni. Ezzel a nagylevelű moszatpáfrány a leginkább fagy toleráns faj a moszatpáfrányok között.

A Nagyon mély és sekély vizek gátolják a moszatpáfrány növekedését (Biswas et al 2005). Iránban végzett vizsgálatok alapján az optimális vízmélység egybe esik a nád és a gyékény igényeivel. A levegő páratartalma is nagyban befolyásolja az elterjedését, 60% alatti páratartalom alatt állományai leromlanak, ezért nem található meg száraz-meleg klímájú területeken (Bocchi & Malgioglio, 2010).

A víz néhány kémiai összetevőjével szemben a faj biomassza mennyisége ugyan pozitív korrelációt mutat, az ismeretek alapján azonban egyik tényező sem adódott meghatározó tényezőnek változó szelekció alapján. Sadeghi (2012) szerint a rizsföldeken is használatos szulfát tartalmú trágyák (szulfát) serkentik a faj növekedését. E mellett a magas foszfát tartalom serkenti a vegetatív és az ivaros szaporodását is. A víz foszfor tartalmának csökkentése ugyanakkor bizonyítottan lassítja, akár meg is állítja a növény vegetatív szaporodását (Janes 1998). Ugyankkor a másik fontos növényi tápanyag a nitrit nem limitálja a faj biomassza termelését (Costa et al. 1999; Sadeghi et al. 2012). Fontos megjegyezni, hogy a növényi részek elhalás ezeket a tápanyagokat a vízben újra felszabadítja, súlyos károkat okozva ezzel a víz oxigénháztartásában (Sadeghi et al. 2014).

Milyen lehetőségek vannak a moszatpáfrány visszaszorítására?

Élőhely-kezelés és kontroll
Az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt kapott a fajjal szembeni lehetséges kontroll intézkedések kutatása is (McConnachie et al. 2003, 2004; Sadeghi et al. 2014). Sajnos nagyon korlátozott lehetőségek vannak a faj állományainak a visszaszorítására. Mivel 7-10 naponta képes megduplázni az általa borított felületet (laboratóriumban ez 2,2–3,4 nap) így a mechanikai kontrol (pl. kaszálás) egyáltalán nem hatékony módszer, soha nem vezet végleges megoldáshoz. E mellett a manuális (hálóval való kihúzás) és a herbicidek használata sem ajánlott. Ázsiában és Óceániában ismertek gomba pathogénei, de széleskörű alkalmazásukra nincs tapasztalat vagy ezzel kapcsolatos vizsgálatok nem történtek (Barreto et al. 2000). Egy amerikai ormányos bogárral (Stenopelmus rufinasus) való visszaszorítása hatékony módszernek bizonyult Dél-Afrikában (Hill 1998, 1999).



Mi következik ebből a szarvasi eset kapcsán?

2014. december 13-án úgy tűnt sikerült megfejteniük az invázió titkát: "A vízügyesek szerint a környező belvízelvezető csatornákból került be a holtágba ilyen mennyiségben a növény" (Forrás Greenfo). A szarvasi Holt-Körös a térség legnagyobb belvízbefogadója. Ez első hallásra logikusnak is tűnhet, van benne ráció. A propagulum forrás nyilván a Szarvas körüli rizsföldek és azok csatornái voltak.

Ha figyelembe vesszük a fentebb leírt élőhelyi igényeket más tényezők is befolyásolhatták a faj hirtelen megjelenését. A legfontosabb körülmény, hogy 2014 egésze, beleértve a januárt és februárt is szokatlanul meleg volt (lásd itt) A decemberi hónap is szokatlanul meleg volt, 10°C körüli hőmérséklet adódott. Figyelembe véve az irodalomból ismert tényt, miszerint a levegő hőmérséklete az egyik legfontosabb környezeti tényező, és azt, hogy decemberben már nem volt semmilyen alga és edényes növény kompetitora sem a vízben. Mindezek együttesen lehetőséget teremthettek a fajnak a gyors elszaporodásra.

Mint az Jakab Gusztáv is leírta (a cikk itt érhető el) a gyorsan megemelt vízszint visszaszorította a növény állományát. Ennek oka lehetett az is, hogy a faj nem szereti a mély vizet, de nem hiszem, hogy olyan sok víz került volna a holtmederbe, hogy az jelentősen befolyásolta volna azt, sokkal inkább a víz sodrása vihette ki. De a víz hőmérsékletének hirtelen csökkenése is hozzájárulhatott az állomány leromlásához.



Mit lehet tenni a jövőben?

Kotróhálóval kimerni vagy kaszálni? A nemzetközi példák alapján az egy pénzt emésztő végeláthatatlan beavatkozás, ami soha nem nyújt megfelelő megoldást. A növény sokkal gyorsabban szaporodik mint ahogy azt írtani lehetne, ráadásul 100 %-ban soha nem lehet kiszedni egy helyről, mindig marad 1-2-(100) tő.

Kotorni? Azt semmiképpen sem, mivel az üledékben lerakódott tápanyagok egy jelentős része újból a vízbe kerülne, későbbi algavirágzást és a moszatpáfránynak való tökéletes élőhelyet hozva létre.

Biológiai kontrol? Magyarországról, de még Európa többi részéről sincs tapasztalat e téren. Ez a témakör még kutatásokat igényelne addig semmiképp nem szabad próbálkozni vele, mert többet ártana, mint használna!

Vízminőség javítás? Ez már egy használhatóbb módszer lehet. A víz foszfortartalmának csökkentése gyakorlati szempontból is praktikus megoldás lehet, van rá pozitív eredmény. Ez azonban komplex tóhasználati módszerváltást igényelne, amibe beletartozik a holtmederbe juttatott belvizek kizárása és akár bizonyos horgászati módszerek (pl. korlátlan etetés) korlátozása is. De minden ilyen beavatkozás csak és kizárólag pontos anyagforgalmi vizsgálatok után tervezhető.


Debrecen, 2015. január 7.


Lukács Balázs András


Idézett irodalom

Biswas, M., Parveen, S., Shimozawa, H., Nakagoshi, N. (2005): Effects of Azolla specieson weed emergence in a rice paddy ecosystem. Weed Biology Management 5: 176–183.

Bocchi, S., Malgioglio, A. (2010): Azolla–Anabaena as a biofertilizer for rice paddyfields in the Po Valley, a temperate rice area in northern Italy. International Journal of Agronomy (http://dx.doi.org/10.1155/2010/152158.)

Cohen-Shoel, N., Barkay, Z., Ilzycer, D., Gilath, I. and Tel-Or, E. (2002): Biofiltration of toxic elementary by Azolla biomass. Water, Air, and Soil Pollution 135 (1-4): 93-104

Costa, M.L., Santos, M.C.R., Carrapico, F. (1999): Biomass characterization of A. fil-iculoides grown in natural ecosystems and wastewater. Hydrobiologia 415: 323–327.

Ekman, S.R. (1998): Pleistocene pollen stratigraphy from borehole 81/34, Devil’s hole area, central North Sea. Quaternary Science Reviews 17: 855-869

Ekman, S.R. (1999): Early Pleistocene pollen biostratigraphy in the central North Sea. Review of Palaeobotany and Palynology 105: 171-182

Forni, C., Cascone, A., Fiori, M. and Migliore, L. (2002): Sulphadimethoxine and Azolla filiculoides Lam.: A model for drug remediation. Water research 36 (13): 3398-3403

Forni, C., Chen, J., Pancioni, L. and Grilli Caiola, M. (2001a): Evaluation of the fern Azolla for growth, nitrogen and phosphorous removal from wastewater. Water research 35 (6): 1592-1598

Forni, C., Nicolai, M.A. and D’Egidio, M.G. (2001b): Potential of the small aquatic plants Azolla and Lemna for nitrogenous compounds removal from wastewater. Progress in Water Resources: 315-324

Gardea-Torresdey, J.L., Peralta-Videa, J.R., De La Rosa, G. and Parsone, J.G. (2005): Phytoremediation of heavy metals and study of the metal coordination by X-ray absorption spectroscopy. Coordination Chemistry Reviews 249: 1797-1810.

Ghobrial, M.G. and Siam, E.E. (1998): The use of the water velvet Azolla filiculoides in wastewater treatment. Journal of the Chartered Institution of Water and Environmental Management 12 (4): 250-253.

Hill, M.P. (1998): Life history and laboratory host range of Stenopelmus rufinasus, a natural enemy for Azolla filiculoides in South-Africa. BioControl 43 (2): 215-224.

Hill, M.P. and Cilliers, C.J. (1999): Azolla filiculoides Lamarck (Pteridophyta: Azollaceae), its status in South Africa and control. Hydrobiologia 415: 203-206

Janes, R. (1998a): Growth and survival of Azolla filiculoides in Britain. 1. Vegetative reproduction. New Phytologist 138: 367-376

Janes, R. (1998b): Growth and survival of Azolla filiculoides in Britain. 2. Sexual reproduction. New Phytologist 138: 377-384

Kitoh, S., Shiomi, N. and Uheda, E. (1993): The growth and nitrogen fixation of Azolla filiculoides Lam. in polluted water. Aquatic botany 46: 129-139

McConnachie, A.J., Hill, M.P., Byrne, M.J. (2004): Field assessment of a frond-feeding weevil, a successful biological control agent of red waterfern, Azolla filiculoides, in southern Africa. Biological control 29: 326–331.

McConnachie, A.J., Wit, M.P. de, Hill, M.P. and Byrne, M.J. (2003): Economic evaluation of the successful biological control of Azolla filiculoides in South Africa. Biological Control 28: 25–32.

O`Brien, C.E. and Jones, R.L. (2003): Early and Middle Pleistocene vegetation of the Médoc region, southwest France. Journal of Quaternary Science 18 (6): 557-579

Oren Benaroya, R., Tzin, V., Tel-Or, E. and Zamski, E. (2004): Lead accumulation in the aquatic fern Azolla filiculoides. Plant physiology and Biochemistry 42 (7-8): 639-645

Sadeghi, R., Zarkami, R. & Van Damme P. (2014). Modelling habitat preference of an alien aquatic fern, Azolla filiculoides(Lam.), in Anzali wetland (Iran) using data-driven methods. Ecological Modelling 284: 1–9.

Sadeghi, R., Zarkami, R., Sabetraftar, K., Van Damme, P. (2012): Use of support vectormachines (SVMs) to predict distribution of an invasive water fern Azolla filicu-loides (Lam.) in Anzali wetland, southern Caspian Sea, Iran. Ecological Modelling 244: 117–126.

Sanyahumi, D., Duncan, J.R., Zhao, J.R., Van Hille, R. (1998): Removal of lead from solution by the non-viable biomass of the water fern Azolla filiculoides. Biotechnology Letters 20: 745-747

Shiny, K.J., Remani, K.N., Jalaja, T.K. and Sasidharan, V.K. (2004): Removal of chromium by two aquatic pteridophytes. Indian Journal of Environmental Health 46 (3): 249-251

Stepniewska, Z., Bennicelli, R.P., Balakhnina, T.I., Szajnocha, K., Banach, A. and Wolinska, A. (2005): Potential of Azolla caroliniana for the removal of Pb and Cd from wastewaters. International Agrophysics 19 (3): 251-255

Tung, H.F. and Watanabe, I. (1983): Differential response of Azolla-Anabaena associations to high temperatures and minus phosphorus treatments. New Phytologist 93: 423-431

Watanabe, I. and Berja, N.S. (1983): The growth of four species of Azolla as affected by temperature. Aquatic botany 15: 175-185

Wong Fong Sang, H.W., Vu, Van Vu, Kijne, J.W., Vu, T.T. and Planque, K. (1987): Use of Azolla as a test organism in a growth chamber of simple design. Plant and Soil 99: 219-230

Zhao, M. and Duncan, J.R. (1998): Removal and recovery of nickel from aqueous solution and electroplating rinse effluent using Azolla filiculoides. Process Biochemistry 33 (3): 249-255

Zhao, M., Duncan, J.R. and Sanyahumi, D. (1999a): Competitive sorption of multiple heavy metals by Azolla filiculoides. Resource and Environmental Biotechnology 2 (3): 173-183

Zhao, M., Duncan, J.R. and Van Hille, R.P. (1999b): Removal and recovery of zinc from solution and electroplating effluent using Azolla filiculoides. Water Research 33 (6): 1516-1522